Valaha ventillálásként, erős hobbiként indult nálam a tortászkodás. Kicsit kiszakadni az etetés, pelenkázás, játszóterezés mókuskerekéből.
Mikor lapítottam a gyerek alatt-mellett, nehogy felébredjen és pörgettem az instát, megláttam külföldi alkotóknál, hogy a tortákat fel is lehet öltöztetni.
Egészen addig cseppet sem érdekelt a cukrász szakma, a 16 szelet egyforma, a tepsinyi krémes vagy a végtelenített mignon mártogatás.
Világ életemben mindig volt valami kreatív tevékenység, amivel ki tudtam vezetni a bennem felgyülemlett energiákat, de hosszú távon nem maradt meg egyik sem.
Amikor kimaxoltam, nem volt már benne újdonság, keresni kezdtem a következőt.
A cukrászat viszont az a terep, ahol egyrészt a számos korábban megtanult technikát adaptálni tudom, másrészt mindig van hova fejlődni. Mindig van egy új technika, egy új trend, ami elkezdi piszkálni a fantáziámat. Sosincs vége a tanulásnak és én ezt végtelenül élvezetesnek tartom.
Ez a fajta változatosság az, ami egészen jól távoltartja a korábban oly gyakran támadó burn outot. ![]()
Köszönöm szépen a DunaTv stábjának, hogy őszinte érdeklődéssel érkeztek hozzám és bemutatták néhány szeletkéjét a munkásságomnak.
Igazán megtisztelő volt számomra ez a felkérés. ![]()

