“Hogy mi?! Tortasuttogó?! Az meg mi?!”

– meg egy kis mesélgetés a kedvenceimről

Volt egy film. Illetve kettő, de ne siessünk olyan nagyon előre. Szóval volt egy film. Robert Redford főszereplésével, A Suttogó. Nagyon röviden összefoglalva, ő úgy gyógyította meg a lovak lelkét, úgy hozta ki belőlük a legtöbbet, hogy odafigyelt rájuk és elsusmorgott velük.Mikor egy nagyon erős belső késztetést érezve elkezdtem tortázni, gyakran meséltem arról, hogy mennyire szeretem, mikor nem konkrét terveket tesznek le elém, hanem csak fontos infókkal látnak el és a megvalósítást rám bízzák. Ilyenkor azt érzem, hogy miközben egyengetem, simogatom a krémet a torta oldalán olyan kapcsolatba kerülök vele, mint R.R. a lóval. Furán fog talán hangzani, de ilyenkor azt érzem, hogy a torta mondja el nekem, hogy milyen is szeretne ő lenni valójában.

Elvileg amúgy tök normális vagyok.

A mellékelt képen épp valami nagyon hajnali órán elmélyülten “susmorgok” – mert a gyerek alszik – az aktuális áldozattal, a zuram meg suttyomban lekapta.
Igen, a hajam is milyen már! 🙂

Ehhez a kis szösszenethez ott előttem annyi instrukciót kaptam, egy kedves barátomtól, hogy ifjú művészpalánta leánykája türkizkék tortára vágyik, szivárványos belsővel, epres krémmel és 3 nagy kék rózsával.
Nem mondom, egy ideig vakargattam a fejem, hogy egy ekkora tortán miként fog mutatni 3 rózsa, amikor is tisztázódott, hogy ez a minimum design, ér turbózni.
Áháááááááá! Így mindjárt más!

A 3 domináns rózsából és a megrendelő személyéből kis töprengés, ötletelés után nekem Frida ugrott be, a többi meg már adta magát.

Alapvetően nagyon szeretek krémekkel dekorálni, főként svájci vajkrémmel. Sokkal közelebb áll hozzám, mint a fondanttal burkolt torták, de természetesen tisztában vagyok vele, hogy van amit csupán krémekkel nem lehet megvalósítani.

A svájci vajkrémet azért szeretem, mert amellett, hogy könnyű vele szépen burkolni, egyenletes felületet elérni, kiválóan alkalmas virágdekoráció készítésére. Nyilván nem olyan élethű, mint egy cukorvirág, de egy torta esetében nem is feltétlenül ez a cél. És nem mellesleg nem oldja fel a fondantot, ha esetleg kombinálnám a dekorációs elemeket.

A szivárványos piskóták személyes kedvenceim. Nagggyon finom, tartalmas, tejszínes-vaníliás piskótákról van szó, melyek hatan már önmagukban is magas tortát eredményeznének és ehhez jön még a töltelék, burkolat.
Nem mellesleg állagából adódóan kiválóan szeletelhető vékonyra is, ami a magas torták esetében kicsit sem nem elhanyagolható szempont.

A töltelék. Nos, ennek az epres vajkrémnek az elkészítése után voltam képes szakítani azzal a kőkemény tapasztalatokon alapuló véleményemmel, hogy a vajkrémek úgy általában véve ehetetlenek!

Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de nekem mindig a fogam között megcsikorduló cukros, kakaós rémségek jutottak az eszembe a vajkrém szó hallatán.

Nos, ehhez képest ez az epres vajkrém egy csoda! Egy ízmámor!

Mondjuk ezt nagyban elősegíti az is, hogy nem használok ész nélkül édesítést.
Az eredeti recepteket 1 tesztelés után át szoktam alakítani, alsó hangon ⅓-ad rész cukrot ki is felejtek a következőből.
De a gyümölcsök esetében szerintem a legfontosabb a kóstolás. És én kifejezetten szeretem, ha egy gyümölcskrémnek meghatározóan gyümölcs íze van. Nem csak nettó édes.
Nos, ez a krém megfelel minden tortakrém iránti elvárásomnak. Elég stabil hozzá, hogy elbírjon még ilyen súlyos piskótákat is, sokat egymáson és mindemellett olyan könnyed és habos, hogy az valami mese.

Mindenkinek szoktam használati utasítást mellékelni a torták mellé. Ennél a krémnél és a vajkrémeknél általában mindenkinek azt tanácsolom, hogy felszelés előtt 15-20 perccel vegyék ki a hűtőből a tortát, hogy legyen ideje a krémnek kicsit felengedni, úgy visszanyeri a könnyed habosságát.

És hogy visszatérjek az eredeti témához, említettem, hogy volt egy másik film is. Aki esetleg nézte a Californicationt, annak tán feldereng egy epizód, amiben főhősünket nem túl kedvesen, de “nősuttogónak” titulálják egy meglehetősen necces szitációban… De azért mégis inkább – vagy pont emiatt – a lovas vonalat érzem magaménak. 😀